Mik azok a kórokozók, és hogyan befolyásolják egészségünket?

Mik is azok a kórokozók?

A kórokozók, más néven patogének, olyan mikroorganizmusok vagy részecskék, amelyek képesek betegségeket okozni élő szervezetekben, beleértve az embereket is. Ezek közé tartoznak a baktériumok, vírusok, gombák, protisták, prionok és paraziták. A kórokozók különböző módon fertőzhetik meg a gazdaszervezetet: belélegzéssel, lenyeléssel, érintkezéssel vagy a bőrön keresztüli behatolással. Az általuk okozott betegségek lehetnek enyhe tünetekkel járó fertőzések vagy súlyos, akár életveszélyes állapotok is.

A kórokozók osztályozása az alapján történik, hogy milyen típusú mikroorganizmusok és hogyan hatnak a gazdaszervezetre. Például a vírusok sejteken belül hatnak, míg a baktériumok különböző sejtfelületeken szaporodhatnak és különféle anyagcsere-folyamatokkal károsíthatják a gazdát. A prionok egyedi fehérjeszerkezetek, amelyek különösen az idegrendszert támadják meg, míg a paraziták más organizmusokat élősködnek. A kórokozók biológiai diverzitása miatt a tudósok különböző stratégiákat alkalmaznak azok tanulmányozására és elleni védekezésre.

Kórokozók, patogének vagy paraziták?

A kórokozók és patogének fogalmai gyakran átfedik egymást, de a kettő között van némi különbség. A patogének minden olyan mikroorganizmus vagy részecske, amely képes betegséget okozni egy másik élőlényben. A kórokozók kifejezés szűkebb értelemben véve általában azokat a mikroorganizmusokat jelöli, amelyek konkrét fertőző betegségeket okoznak emberekben, állatokban vagy növényekben.

A paraziták ezzel szemben olyan organizmusok, amelyek más élőlényeken vagy azokban élősködnek, és kárt okoznak nekik. A paraziták lehetnek egysejtűek (például a malária kórokozója, a Plasmodium fajok), vagy többsejtűek, mint például a különböző férgek és rovarok. Fontos megkülönböztetni a parazitákat más típusú kórokozóktól, mivel a paraziták gyakran hosszabb ideig tartó, krónikus fertőzéseket okoznak, és különleges kezelést igényelnek.

A paraziták közé tartoznak a protozoonok (egysejtű organizmusok), helmintek (férgek) és ektoparaziták (például kullancsok és bolhák), amelyek mindegyike más módon befolyásolja a gazdaszervezetet. Míg a baktériumok és vírusok gyakran akut fertőzéseket okoznak, a paraziták hosszabb távú jelenléte a gazdatestben különféle krónikus betegségeket és tüneteket eredményezhet.

A prionok

A prionok olyan kóros fehérjék, amelyek a normálisan működő fehérjéket abnormális formába alakítják át az agyban és más idegszövetekben. A prionok különlegesek a kórokozók között, mivel nem tartalmaznak genetikai anyagot (DNS-t vagy RNS-t), ellentétben a vírusokkal, baktériumokkal, gombákkal és parazitákkal. A prionbetegségek – más néven transmisszibilis spongiform encephalopathiák (TSE-k) – emberben és állatokban is előfordulnak, és általában hosszú lappangási idővel és progresszív idegrendszeri károsodással járnak.

Az emberben előforduló legismertebb prionbetegségek közé tartozik a Creutzfeldt-Jakob betegség (CJD) és a kuru. Az állatoknál gyakran említett prionbetegség a szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma (BSE), közismert nevén "kergemarhakór". Ezek a betegségek gyakran végzetesek, és jelenleg nincs ismert gyógymód rájuk.

A prionok viselkedése különösen veszélyes, mert képesek fertőző módon terjedni különböző módokon, például szennyezett élelmiszerek vagy orvosi eszközök útján. Az ilyen típusú fertőzések elleni védekezés nehéz, mivel a prionok rendkívül ellenállóak a hagyományos sterilizálási módszerekkel szemben.

A vírusok

A vírusok apró, nem sejtes organizmusok, amelyek kizárólag más élő sejtekben képesek szaporodni. Szerkezetük viszonylag egyszerű: egy külső fehérjeburok (kapszid) veszi körül a genetikai anyagot, amely lehet DNS vagy RNS. A vírusok nem rendelkeznek saját anyagcserével, és nem képesek önállóan életben maradni, ezért teljes mértékben a gazdasejtek biológiai mechanizmusaira támaszkodnak a replikációjukhoz.

A vírusok különböző módon fertőzhetik meg a gazdaszervezetet: belélegzéssel (például influenzavírusok), testnedvekkel való érintkezéssel (például HIV), vagy rovarcsípésekkel (például Zika vírus). A vírusok által okozott fertőzések súlyossága változó lehet, egyes vírusok enyhe betegségeket okoznak, míg mások súlyos, akár halálos betegségekhez vezethetnek.

A vírusok különböző típusai közé tartoznak a DNS-vírusok (pl. herpeszvírusok), RNS-vírusok (pl. influenzavírusok), valamint a retrovírusok, amelyek képesek beépíteni saját genetikai anyagukat a gazdasejt DNS-ébe (pl. HIV). A vírusfertőzések megelőzése érdekében az oltások és az antivirális gyógyszerek fontos szerepet játszanak. Az oltások megelőzik a fertőzést azáltal, hogy immunválaszt váltanak ki, míg az antivirális szerek a vírus szaporodását gátolják a szervezetben.

Baktériumok

A baktériumok egysejtű, prokarióta mikroorganizmusok, amelyek mindenhol jelen vannak a földön: a talajban, a vízben, az élőlények testében és még szélsőséges körülmények között is, például vulkánok közelében vagy az óceán mélyén. Bár sok baktérium ártalmatlan vagy éppen hasznos az ember számára, bizonyos fajok kórokozók, amelyek fertőző betegségeket okozhatnak. A patogén baktériumok különböző mechanizmusok révén képesek megbetegíteni az emberi szervezetet, például toxintermeléssel, invazív növekedéssel vagy a gazdaszervezet immunrendszerének elkerülésével.

A baktériumok által okozott betegségek közé tartozik például a tüdőgyulladás (Streptococcus pneumoniae), a tuberkulózis (Mycobacterium tuberculosis), a szalmonella fertőzések, valamint a húgyúti fertőzések (Escherichia coli). Ezek a fertőzések lehetnek helyi jellegűek vagy szisztémásak, attól függően, hogy a baktériumok milyen mértékben terjednek el a szervezetben. A baktériumok elleni védekezésben a legfontosabb eszközök az antibiotikumok, amelyek azonban az utóbbi évtizedekben egyre kevésbé hatékonyak a baktériumok rezisztenciája miatt.

Multirezisztens baktériumok

A multirezisztens baktériumok, más néven „szuperbaktériumok”, olyan mikroorganizmusok, amelyek ellenállóak többféle antimikrobiális szerrel szemben, beleértve az antibiotikumokat, antivirális szereket, antifungális szereket és antiparazita szereket. Az ilyen rezisztens kórokozók megjelenése komoly közegészségügyi kihívást jelent világszerte, mivel korlátozza a fertőzések hatékony kezelésének lehetőségeit, és növeli a súlyos szövődmények, halálesetek és egészségügyi költségek kockázatát.

A multirezisztens kórokozók gyakran kórházi környezetben fordulnak elő, ahol a súlyosan beteg és legyengült immunrendszerű betegek különösen fogékonyak a fertőzésekre. Az MRK-k terjedése történhet közvetlen érintkezés útján, szennyezett orvosi eszközök, felületek vagy kezek révén. A leggyakoribb multirezisztens kórokozók közé tartoznak a meticillin-rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA), a vankomicin-rezisztens enterococcusok (VRE), valamint a karbapenem-rezisztens Enterobacteriaceae (CRE).

Jó baktériumok

Noha egyes baktériumok kórokozók, amelyek betegségeket okoznak, sok baktérium hasznos az emberi egészség szempontjából. Az úgynevezett "jó baktériumok", mint például a probiotikumok, elősegítik az emésztést, támogatják az immunrendszert, és segítenek megvédeni a szervezetet a káros mikroorganizmusokkal szemben. Az emberi bélflóra részeként ezek a jótékony baktériumok kulcsszerepet játszanak a tápanyagok felszívódásában és a szervezet általános egészségi állapotának fenntartásában.

Protisták

A protisták egy nagyon változatos, eukarióta organizmusok csoportja, amelyek lehetnek egysejtűek vagy többsejtűek. Ebbe a csoportba olyan mikroorganizmusok tartoznak, amelyek nem sorolhatók be a növények, állatok vagy gombák közé. A protisták közé tartozik például az amőba, a paramecium és az euglena. Bár sok protista ártalmatlan vagy környezetileg hasznos, néhány közülük patogén és emberi betegségeket okoz.

A legismertebb patogén protisták közé tartoznak a Plasmodium fajok, amelyek maláriát okoznak, és az Entamoeba histolytica, amely amőbás vérhasat okoz. A protisták által okozott betegségek gyakran súlyosak és nehezen kezelhetők, mivel ezek az organizmusok gyorsan alkalmazkodnak és képesek elkerülni a gazdaszervezet immunrendszerét. A protista fertőzések elleni védekezésben a megelőzés, például a szúnyoghálók használata és a megfelelő higiénia fenntartása, valamint speciális gyógyszerek alkalmazása fontos szerepet játszik.

Gombák

A gombák (Fungi) egy másik nagy és változatos csoportja a kórokozóknak, amelyek különféle fertőzéseket okozhatnak emberekben és állatokban. A gombák lehetnek egysejtűek, mint az élesztőgombák, vagy többsejtűek, mint a penészgombák. Noha sok gomba hasznos az élelmiszer-előállításban (például sörélesztő a sörfőzésben) vagy a természetes ökoszisztémákban (lebontó organizmusokként), néhány faj patogén lehet, amelyek súlyos egészségügyi problémákat okoznak.

A patogén gombák közül a legismertebbek a Candida fajok, amelyek candidiasis nevű fertőzést okoznak, gyakran az immunrendszer legyengülése esetén. Egy másik példa az Aspergillus fajok, amelyek aspergillózist okozhatnak, különösen légzőszervi fertőzésként. A gombás fertőzések kezelése gyakran nehéz, mivel a gombák sejtjei hasonlóak az emberi sejtekhez, így a kezelés célzott kell legyen, hogy ne károsítsa a gazdaszervezet saját sejtjeit. Az antimikotikumok, mint például a flukonazol és az amfotericin B, gyakran használt gyógyszerek a gombás fertőzések kezelésében.

Paraziták

A paraziták olyan élősködők, amelyek más élő szervezetekben vagy szervezeteken élnek és tápanyagot nyernek a gazdaszervezetből. A paraziták rendkívül sokfélék lehetnek, a mikroszkopikus egysejtűektől, mint például a protozoonok, egészen a nagyobb méretű többsejtű férgekig. A paraziták közé tartoznak a protozoonok (pl. Giardia lamblia, amely giardiasist okoz), a laposférgek (pl. Schistosoma fajok, amelyek schistosomiasist okoznak), a fonálférgek (pl. Ascaris lumbricoides, amely ascariasist okoz), valamint az ízeltlábúak, például a tetvek és kullancsok.

A paraziták számos módon okozhatnak betegségeket: a sejtek, szövetek és szervek közvetlen károsítása révén, a gazdaszervezet immunválaszának manipulálásával, valamint méreganyagok kibocsátásával, amelyek mérgező hatásúak lehetnek. Az olyan betegségek, mint a malária, az álomkór vagy a schistosomiasis, súlyos egészségügyi problémákat okoznak, különösen a trópusi és szubtrópusi régiókban.

A parazita fertőzések megelőzésére és kezelésére szolgáló stratégiák közé tartozik a higiéniai gyakorlatok javítása, a vektorirtás (például szúnyoghálók használata), valamint a parazitaellenes gyógyszerek alkalmazása. Ezek a kezelések azonban gyakran kihívásokkal járnak, különösen olyan területeken, ahol az egészségügyi ellátás korlátozott.

Ha a kórokozók bejutnak a szervezetünkbe…

Amikor a kórokozók bejutnak az emberi szervezetbe, különböző mechanizmusokkal próbálnak megtelepedni és szaporodni. A fertőzés kezdeti szakasza általában akkor következik be, amikor a kórokozók sikeresen behatolnak a test valamelyik természetes védekező vonalán, például a bőrön vagy a nyálkahártyán keresztül. Ezután a kórokozók megpróbálnak túlélni és szaporodni a gazdaszervezetben, miközben elkerülik az immunrendszer védekező mechanizmusait.

A kórokozók különböző stratégiákat alkalmaznak a fertőzés terjedése és a szervezetben való megmaradás érdekében. Például a baktériumok biofilmeket képezhetnek, amelyek védelmet nyújtanak számukra az immunrendszer támadásaival szemben, míg a vírusok gyakran mutációval változtatják meg antigén szerkezetüket, hogy elkerüljék az immunválaszt. Ha a kórokozók nem kerülnek időben felismerésre és eltávolításra, súlyos betegségeket és komplikációkat okozhatnak, amelyek akár életveszélyesek is lehetnek.

Mikor beszélünk fertőzésről?

Fertőzésről akkor beszélünk, amikor kórokozók, például baktériumok, vírusok, gombák vagy paraziták sikeresen bejutnak a gazdaszervezetbe és ott megtelepednek, szaporodnak, majd különböző reakciókat váltanak ki. A fertőzések általában akkor alakulnak ki, ha a kórokozók a test természetes védekező mechanizmusain, például a bőrön vagy a nyálkahártyán keresztül bejutnak, és az immunrendszer nem képes gyorsan és hatékonyan eltávolítani őket.

A fertőzéseknek különböző típusai vannak, attól függően, hogy a kórokozók hol telepednek meg és milyen betegséget okoznak. Például légutak vagy emésztő rendszer. A fertőzés súlyossága attól függ, milyen gyorsan szaporodnak a kórokozók és milyen hatékony az immunrendszer reakciója. Fertőzés esetén a szervezet különböző védekező reakciókat indít el, például gyulladásos válaszokat, lázat vagy antitestek termelését. Ha ezek a reakciók nem elegendőek, a fertőzés terjedhet és súlyosabb betegségeket okozhat, mint például szepszis vagy sokszervi elégtelenség. A fertőzés megelőzéséhez elengedhetetlen a megfelelő higiénia, az oltások alkalmazása és a fertőzöttek izolálása.

A fertőzési lánc

A fertőzési lánc egy sor olyan esemény, amely szükséges ahhoz, hogy a fertőzés kialakuljon és terjedjen a gazdaszervezetben. A fertőzési lánc megértése kulcsfontosságú a fertőzések megelőzése és ellenőrzése szempontjából, mivel minden láncszem megszakítása hozzájárulhat a fertőzés terjedésének megállításához.

A fertőzési láncnak hat alapvető eleme van:

1. Kórokozó (Fertőző ágens): Az első elem maga a kórokozó, például baktérium, vírus, gomba vagy parazita, amely fertőzést okoz.
2. Rezervoár: A kórokozók természetes élőhelye vagy rezervoárja, ahol szaporodnak és fennmaradnak. Ez lehet ember, állat, talaj vagy víz.
3. Kijutási kapu: Az a mód, ahogyan a kórokozó elhagyja a rezervoárt, például köhögés, tüsszentés, vérzés vagy vizelet útján.
4. Terjedési mód: Az a mechanizmus, amelyen keresztül a kórokozó egy másik gazdaszervezetbe jut. Ez lehet közvetlen érintkezés (például kézfogás), levegőben terjedő cseppek (például tüsszentés), vagy fertőzött felületek érintése.
5. Bejutási kapu: Az a bejárat, amelyen keresztül a kórokozó bejut az új gazdaszervezetbe. Ez lehet a bőr, légutak, emésztőrendszer vagy bármely más testnyílás.
6. Fogékony gazdaszervezet: Az a szervezet, amely fogékony a fertőzésre, különösen ha legyengült immunrendszerrel rendelkezik, vagy ha nincsenek ellene védőoltásai.

A fertőzési lánc bármelyik elemének megszakítása – például a higiéniai gyakorlatok javítása, az oltások biztosítása vagy a fertőzöttek izolálása – segíthet megakadályozni a fertőzések terjedését és kitörését.

Járványok és a fertőzések terjedése

Járványról akkor beszélünk, amikor egy fertőző betegség szokatlanul nagy számban terjed egy közösségben vagy régióban, rövid idő alatt. A járványok többféle fertőző ágenstől származhatnak, beleértve a vírusokat, baktériumokat, gombákat és parazitákat. A járványok terjedési sebessége és mértéke számos tényezőtől függ, beleértve a kórokozó virulenciáját, a közösségi immunitás szintjét, a környezeti feltételeket és a társadalmi tényezőket, mint például az utazási szokások vagy az egészségügyi ellátás hozzáférhetősége.

Terjedési módok és megelőzési lehetőségek

A kórokozók terjedési módjai különbözőek lehetnek, és a megelőzési stratégiák nagymértékben függnek attól, hogy milyen úton terjednek a fertőzések. A hatékony megelőzés érdekében fontos megérteni a kórokozók terjedésének módját és azt, hogyan lehet megszakítani a fertőzési láncot.

Főbb terjedési módok:

• Légúti cseppek által: Például az influenza és a COVID-19 esetén a vírusok cseppfertőzéssel terjednek, amikor a fertőzött személy köhög vagy tüsszent. A megelőzés érdekében fontos a maszk viselése, a távolságtartás és a rendszeres kézmosás.
• Szennyezett felületek érintése: A kórokozók megmaradhatnak a különböző felületeken, mint például a kilincseken vagy a mobiltelefonokon. Az érintkezés után ezek a kórokozók bejuthatnak a szervezetbe a szem, orr vagy száj érintése révén. A rendszeres felületfertőtlenítés és a kézmosás hatékonyan megelőzheti ezt a terjedési módot.
• Étel- és vízútján terjedés: A szennyezett étel vagy víz fogyasztása révén terjedő kórokozók, mint például a Salmonella vagy az E. coli, gastrointestinalis fertőzéseket okozhatnak. A biztonságos élelmiszer-kezelés és a megfelelő főzési hőmérséklet alkalmazása, valamint a tiszta ivóvíz biztosítása kulcsfontosságú a megelőzésben.
• Vektorok, például rovarok: Szúnyogok, kullancsok és más rovarok különböző betegségeket terjesztenek, például a maláriát vagy a dengue-lázat. A megelőzéshez hozzátartozik a rovarcsípések elleni védelem, például rovarriasztó szerek alkalmazása és szúnyoghálók használata.
• Szexuális érintkezés: Egyes kórokozók, például a HIV és a herpesz vírus, szexuális úton terjednek. A megelőzés érdekében fontos a biztonságos szexuális gyakorlatok alkalmazása, például az óvszer használata.

Megelőzési lehetőségek:

A fertőzések megelőzése érdekében az alábbi intézkedések a leghatékonyabbak:

• Oltások: Védőoltások alkalmazása a specifikus fertőző betegségek, például az influenza, kanyaró, és COVID-19 ellen.
• Higiéniai gyakorlatok: Rendszeres kézmosás, felületfertőtlenítés, és élelmiszer-biztonsági előírások betartása.
• Egészségügyi szűrővizsgálatok: Rendszeres orvosi vizsgálatok és szűrések a fertőzések korai felismerése és kezelése érdekében.
• Karantén és izoláció: Fertőzött személyek elkülönítése a fertőzés továbbterjedésének megakadályozása érdekében.

Mindennapi használati eszközök: Kórokozók a felületeken

A mindennapi használati eszközök felületei, például ajtókilincsek, mobiltelefonok, számítógép billentyűzetek és bevásárlókosarak, gyakran potenciális táptalajai a különféle kórokozóknak. Ezek a felületek rendszerint számos ember által érintettek a nap folyamán, ami lehetőséget teremt a baktériumok, vírusok és egyéb mikroorganizmusok átvitelére.

Hogyan kerülnek a kórokozók a felületekre?

A kórokozók különböző módokon kerülhetnek felületekre. Például, ha egy fertőzött személy megérint egy felületet, köhög vagy tüsszent anélkül, hogy takarná a száját, cseppecskék formájában kórokozók kerülhetnek a levegőbe, és végül a felületekre. Emellett az emberek keze is gyakran hordozhat kórokozókat, amelyek továbbadhatók, amikor valaki megérinti ugyanazt a felületet.

Legkritikusabb felületek:

A mindennapokban számos olyan felület van, amely különösen veszélyeztetett lehet a kórokozók megtelepedése szempontjából:

• Kilincsek és kapcsolók: Gyakran érintik őket az emberek, ami ideális feltételeket teremt a kórokozók terjedéséhez.
• Mobiltelefonok és elektronikai eszközök: Ezeket a készülékeket gyakran használjuk anélkül, hogy rendszeresen fertőtlenítenénk őket.
• Konyhai felületek és evőeszközök: Ezek a felületek különösen veszélyesek lehetnek, mivel az élelmiszerek fertőződhetnek meg.
• Közösségi helyiségekben található felületek: Például nyilvános mosdókban lévő csapok, szappanadagolók és kézszárítók.

Megelőzés és fertőtlenítés:

A kórokozók terjedésének megelőzése érdekében kulcsfontosságú a rendszeres felületfertőtlenítés. Fertőtlenítőszereket használva – különösen azokat, amelyek bizonyítottan hatékonyak a baktériumok és vírusok széles spektrumával szemben – csökkenthetjük a fertőzés kockázatát. Ezen kívül az olyan alapvető higiéniai gyakorlatok, mint a rendszeres kézmosás, szintén jelentősen hozzájárulnak a kórokozók terjedésének megakadályozásához.

Hogyan állapíthatjuk meg, hogy milyen kórokók vannak a szervezetünkben?

A kórokozók jelenlétének megállapítása a szervezetben kritikus lépés a pontos diagnózis felállításához és a megfelelő kezelés kiválasztásához. Az orvosi gyakorlatban többféle diagnosztikai módszert alkalmaznak a kórokozók azonosítására, attól függően, hogy milyen típusú fertőzésre gyanakodnak, és milyen tüneteket mutat a beteg.

1. Klinikai tünetek megfigyelése: Az első lépés a kórokozók azonosításában a beteg tüneteinek megfigyelése. Az orvosok felmérik a páciens által tapasztalt tüneteket, például láz, köhögés, hasmenés, bőrkiütés vagy izomfájdalom. A tünetek típusa és súlyossága gyakran adhat utalást arra, hogy milyen kórokozó lehet jelen.

2. Laboratóriumi vizsgálatok: A laboratóriumi vizsgálatok segítenek pontosan meghatározni a kórokozó típusát. Az ilyen vizsgálatok magukban foglalhatják a vér-, vizelet-, széklet- vagy köpetminták elemzését. Ezeket a mintákat különböző technikákkal, például tenyésztéssel, szerológiai tesztekkel (antitestek kimutatása) vagy PCR-rel (polimeráz láncreakció) vizsgálják, hogy azonosítsák a kórokozó jelenlétét és típusát.

3. Képalkotó diagnosztikai eljárások: Bizonyos esetekben, például tüdőgyulladás vagy agyhártyagyulladás gyanúja esetén, képalkotó eljárások, mint például röntgen, CT vagy MRI, használatosak a fertőzés helyének és súlyosságának meghatározására. Ezek az eljárások segítenek azonosítani a fertőzés kiterjedését és a potenciálisan érintett szerveket.

4. Molekuláris diagnosztikai módszerek: Az utóbbi években a molekuláris diagnosztikai módszerek, mint például a gyors PCR tesztek és a nukleinsav-amplifikációs tesztek (NAAT-ok), nagy előrelépést jelentettek a kórokozók azonosításában. Ezek a technikák lehetővé teszik a kórokozók genetikai anyagának gyors és pontos kimutatását, még kis mennyiségben is, és különösen hasznosak a nehezen tenyészthető vagy gyorsan mutálódó kórokozók esetében.

5. Szakorvosi konzultáció és specializált tesztek: Bonyolultabb vagy ritka esetekben szakorvosi konzultációra lehet szükség, ahol további, specializált teszteket végeznek el. Például bizonyos vírusok, mint a HIV vagy hepatitis, speciális teszteket igényelnek a pontos diagnózis felállításához és a fertőzés stádiumának meghatározásához.

A kórokozók azonosítása a szervezetben több lépést és diagnosztikai módszert igényel, és a pontos diagnózis felállítása kulcsfontosságú a hatékony kezelés és a betegség terjedésének megakadályozása érdekében.

Kórokozók feltérképezése, gyérítése és irtása az NLS készülékekkel

Valójában mindegyik NLS készülék képes hatékonyan feltérképezni a szervezetünkben jelen lévő kórokozókat és azok állapotát is. Erre azért van lehetőség, mert a kórokozókra is jellemző egy adott elekrtomágneses frekvencia rezgés vagy rezgéstartomány. A kórokozók irtására leghatékonyabb NLS eszköz a BioPhilia Tracker, melynek legnagyobb az etalon adatbázisa, mely a kórokozók frekvencia információit is tartalmazza. Amatőr felhasználónak is szemet szúrhat, de orvos vagy természetgyógyász kézben pedig különösen kiemelkedik az adott betegség és a mért kórokozó fajtája és optimális eloszlásának mértéke a szervezetben. Ennek az összefüggésnek a segítségével könnyen, hosszú laborvizsgálatok nélkül is megtalálhatjuk egy fertőzés forrását – valamit egy betegség okát. Természetesen ennek tényét érdemes célirányosan laborvizsgálattal megerősíteni, de közben már a kórokozó gyérítő, irtó kezelést elindíthatjuk – párhuzamosan az immunrendszer erősítésével.

Invertálás

Az invertálás az NLS technológiában a frekvenca hullám információk megfordítását jeleni. A kórokozókra jellemző frekvencia hullámok információjának megfordítása és ezzel történő stimulálása a szervezetünknek eredményezheti ugyanis a kórokozók nagy számú pusztulást. Olyan mértékre érdemes csökkenteni a kórokozók optimális eloszlását a szervezetben, amellyel már az újra feltámasztott immunrendszerünk is könnyű szerrel elbánik. Otthoni felhasználásra ár – érték arányban pedig az nls bioplasm készülék lehet a megoldás a kórokozók hatékony gyérítésére, irtására.